Sörfajta Vörös lager
Szín Rézvörös
ABV 4,3
IBU No IBU
Kiszerelés Csapolt, Üveg - 0,33 l
Kétféle malátával és kétféle komlóval készült vörös lager
Teszt
Emlékszem, mikor először szembesültem a Red Vikinggel. Épp a Duna partján ültem a 40°C-ban, mikor a büfé hátsó, kis hűtőjéből egy érdekes üveg nézett vissza rám. Rajta egy vörös szakállas fazon örült valaminek nagyon. A Monyotól volt, bepróbáltam. Akkor és ott nagyon betalált. Már nem emlékszem ízjegyekre, de hűsített, üdített és baromi jól esett. Aztán a palack felkerült a polcra, a vikinget meg valahogy nem láttam máshol. Aztán jött a bejelentés, hogy a fociból ismerős Bogdán tesók újraindítják a vörös normannos márkát (ami ezek szerint az övék volt) és újra lesz piros, sőt arany viking is. Erre be kellett neveznem.
Az új Red Vikinget csomagolásról fel sem ismerném, hiszen a gólörömöt felváltotta egy stilizált sisakos-szakállas figura, de a sör vörös színe már inkább visszahozta az emlékeket. Illata így a jobb időben sem árul el különösebb tényt, maximum annyit, hogy lagerre számítsak a jobb fajtából. Íze azonban már annál inkább megérdemli, hogy szétcincáljam darabokra. A kellemes üdítő sörízt ugyanis egy csomó apró faktor téríti el jobbra-balra. Itt egy kis paprikás fűszeresség, ott egy kis karamell a malátából, amott meg egy enyhe, borra emlékeztető ízjegy, mindez egy édeskés alapon. Persze amikkel itt dobálózok, csak annyira vannak jelen a sörben, hogy a jól csúszó, üdítő és kerek hangulatát ne törjék meg, maradjon azért ivós a nedű.
Nem gondoltam volna, hogy egy lager még meg tud lepni, még ha vörös is, de ennek sikerült. Általában szkeptikus vagyok a kisüzemi ivósörök sikerével kapcsolatban, de ha mindenki ilyet csinálna, nevetve pengetném ki a boltinál kissé borsosabb árat. A Red Vikinget nem a focis kötődése miatt kell szeretni, és nem is a színe a legérdekesebb része, hanem egész egyszerűen csak jó. És most kérek még egy korsóval.
