Saaz komlóval készült lager.
Teszt
Amikor a kraft és a lager szó feljön egy beszélgetésben, a közönség valahogy mindig 2 táborra oszlik: Vannak, akik már a főzdék kapuját döngetik egy jó ivós lagerért és vannak, akik csak megvonják a vállukat, mondván a cseh és német sörforrásokból is jócskán csepeg minőségi és olcsó alsó erjesztésű nedű a hazai lelőhelyekre. Én ilyenkor mindig félre állok, hiszen mindkét meglátásban van némi igazság: jó árú lagerekkel valóban egész szépen el vagyunk látva, de a kisüzemi közösség nem először mutatná meg, hogy tud valami érdekeset és újat kihozni egy régi, bejáratott receptből. Erre a címre pályázik tesztünk alanya is a HopTop üstjeiből.
Az értékelés ezen pontján érkeznénk el a „palackból kitöltve” fordulathoz, ez azonban most nem állná meg a helyét, hiszen Szami jófejségéből fakadóan a sört még a lehető legfrissebb formájában, tartályból kóstolhatom. Az enyhén citrusos illathoz aranysárga szín társul, ahogy megtelik a pohár. Amint viszont hozzáfogok kiürítéséhez, első körben a szolid hoplager szintig adagolt Saaz komló fog meg, melynek helyét átveszi a csehesen édeskés íz a végén egy szintén finoman adagolt, de jól érezhető kenyerességgel. Az íz összetettsége ellenére nagyon egyben van, az ízek átcsúsznak egymásba, az összhatást pedig üdítő, mégis hosszan tartó kortyok határozzák meg. Aztán a pohár kiürül és megtelik.
Az édes-száraz vonalon tökéletesen kiegyensúlyozott, komlós, de mégsem komló domináns és kellemesen kenyeres lagert kapunk hát, amiből nagyon könnyen leszalad pár pohár, amitől ráadásul még falnak sem megy az ember. Mondanám, hogy a nyár söre lesz, de ez így nem lenne pontos: nálam ez a főzet simán hoz annyi érdekességet, hogy az év bármely szakában szívesen levegyem a polcról, ha épp elegem van a lupulin mérgezésből. A sör tökéletes illusztrációja egy „mitől jobb a kisüzemi” vitának, ráadásul megkockáztatom, hogy jó eséllyel pályázik a kedvenc kraft ivó söröm posztra.
