3 féle malátával készült, hidegkomlós lager.
Teszt
Emlékszem, mikor először szembesültem a Red Vikinggel. Épp a Duna partján ültem a 40°C-ban, mikor a büfé hátsó, kis hűtőjéből egy érdekes üveg nézett vissza rám. Rajta egy vörös szakállas fazon örült valaminek nagyon. A Monyotól volt, bepróbáltam. Akkor és ott nagyon betalált. Már nem emlékszem ízjegyekre, de hűsített, üdített és baromi jól esett. Aztán a palack felkerült a polcra, a vikinget meg valahogy nem láttam máshol. Aztán jött a bejelentés, hogy a fociból ismerős Bogdán tesók újraindítják a vörös normannos márkát (ami ezek szerint az övék volt) és újra lesz piros, sőt arany viking is. Erre be kellett neveznem.
Mint ahogy említettem, a Gold Viking a skandináv-magyar sörtesók közül az újabb eresztés, szóval fogalmam nem volt, mire számítsak. Tanán csak egy kis félsz volt bennem, mert a lagert iszonyat könnyű elrontani és baromi nehéz kiemelkedővé tenni, cserébe a státusza sincs még egy szinten az IPA-val. Ilyen sört tehát 2 ember csinál: aki nem tudja, mire vállalkozott, meg aki nagyon biztos magában. Spoiler: a Gold Viking az utóbbi terméke. Az ital gyönyörű aranysárga és tiszta, cseh söröket idéző édeskés illattal. A korty simán csúszik, benne meglepő módon inkább a keserűség dominál, de a klasszikus német vonalnál azért édesebb. Ezzel az egyensúlyozással pedig máris tudott annyit mutatni, hogy megnyerjen, de az erények sora itt nem áll meg. Az íz ugyanis, bár nem tolakodó, igen sokáig kitart. Röviden, ha össze kellene írnom, mit szeretnék egy lagertől, akkor se jutna eszembe olyan, amit az arany viking nem valósít meg. Az érdeklődők kedvéért pedig elmondom, hogy még valódi viking módjára, fakorsóból lehúzva is jól működik, hisz a fa csak egy kis extra testet ad az ízhez, nem téríti el azt.
Hát, itt az elemzés megint magáért beszél. Ez egy igen jó lager és a legnemesebb értelemben vett ivósör. Remélem a nyár (s)lágere lesz, mert megérdemelné.
